Meggyőződésem, hogy Lady Gaga egy zseni. Nem vagyok a rajongója, de elismerem, hogy minden zenéje nagyon jó, fantasztikus előadóművész, megérdemli a sikert. A minap az HBO közvetítette New York-i koncertjét. Gondoltam, ez tökéletes háttér lesz a házimunkák elvégzéséhez.
Az állapotomra való tekintettel mindent csökkentett üzemmódban próbálok csinálni, de ekkorra igencsak sok teendő gyülemlett föl, így végigtalpaltam a koncert teljes idejét. Jól elvoltunk Gagával: én mostam és mosogattam, ő fekete latex ruhában énekelt a színpadon...én főztem, ő piros festéket kent magára - közben persze énekelt is...én virágot locsoltam és port töröltem, ő angyali jelmezbe öltözve kápráztatta el a stadionban tomlboló több tízezer amerikai rajongóját...és mindeközben jól kitolt velem. Ugyanis olyan jól éreztem magam vele és azzal a tudattal, hogy nagyszerűen haladok, hogy észre sem vettem az ez idő alatt keletkezett vizes, leginkább elefántéra hasonlító bokámat...Majd ahogy feleszméltem, már a derekam is fájt, s hozzá eddig nem tapasztalt kézzsibbadás és enyhe izületi fájdalom társult.
Na most ez mi? - tettem föl a kérdést magamnak, majd a Védőnőnek is, akivel végül közösen fejtettük meg a problémát.
A kéz- és vágtagzsibbadás sajnos gyakran előfordul a várandós nőknél. Van, aki félidőtől a szülésig érzi, végigkíséri a babavárást. Összefüggésben van a vizesedéssel. Ki gyengébb, ki erősebb mértékben éli ezt át. Én szerencsére még elviselhető állapotban vagyok, igaz nem úgy tűnik, hogy egyhamar meg fog szűnni. Nem baj, elviselem...értük bármit.
A derékfájásom inkább hasonlított idegbecsípődésre, mint nőgyógyászati panaszra, ami nem meglepő az esetemben. Régi röplabdás sérülésem szokott így jelentkezni, de egy kis nyújtással, maszírozással megszűnetethető a panasz. Ez most is bejött, másnap már volt-nincs fájdalom.
Az elefántbokám hol kisebb, hol nagyobb. Kánikulában jobban vizesedek, így ez a hét nem kedvez nekem. Jövőhétre viszont enyhülést ígértek az időjósok. Remélem, mind ez, mind a zsibbadás megszűnik majd.
Szóval Lady Gaga felmetést kaphat, nem ő minden bajom okozója. Sokkal inkább ez a fantasztikus, ámde néha ambivalens állapot, aminek csúnya magyar szóval terhesség a neve.
Ma is megkínzott a hőség, de a lányok annyira tüneményesek, hogy feledtetik minden gondomat. Alapvetően Kincsőt tartottuk mozgékonyabbnak, de ma Csenge is nagy előadást tartott. Olyan hullámokat generált a pocakom bal oldalán, hogy hangosan kacagtam a látványtól.
- Hajra Csenge - biztattam -, még-még, mutasd meg, hogy te is itt vagy!
Zseniális csajok, nem győzök betelni velük. Hamarosan husszonnégy hetesek lesznek, rohamléptekben szalad az idő. Két hét múlva második rutin. Ismét sokmindent megtudunk róluk, alig várom, hogy ott tartsunk. Lassan harminc centisek lesznek...Istenem, kész emberkék...és belőlünk lettek.
Ez mostmár mindig így lesz? Az aggodalomra és a boldogságra gondolok. Azt hiszem, igen: mostantól minden róluk szól, csak az ő jelenük és jövőjük fontos. S amíg együtt lehetünk,boldogok leszünk. Vagyis most már örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése