A csoda és én

Sokat gondolok mostanában a csodára. Miért is ne gondolnék, hiszen magam is ezt élem át. Minden pillanatunk felfoghatatlanul szépséges, s amellett, hogy imádok várandós lenni, alig várom már a lányok születésének csodáját is.

Ikerterhességek esetén ritka a spontán szülés, de az orvosom biztatására bátran állnék elébe. Ahogy mondta, ez csak 100%-ig biztonságos szituációban fordulhat elő, ha bármi komplikáció merülne föl, azonnal tolnának a műtőbe.
S az is lehet, hogy a babák elhelyezkedése miatt eleve kizárt lesz a spontán szülés. Meglátjuk, hogy alakul, csak az fontos igazán, hogy minden rendben menjen.

Addig azonban még sok teendőnk van.

A lányok 23 hetesek. Már hallanak, így kezdhetjük a külvilággal való kommunkációt. Azt figyeltem meg, hogy Kökény Attila hangját nagyon szeretik. Mindig táncra perdülnek a számukra még nyilvánvalóan új élmény hallatán. Különös egybeesés, hogy éppen ő énekelt az esküvőnkön is...

Át kell gondolnunk, mire lesz szükségük születésük után, s be kell szereznünk a még hiányzó dolgokat. Tovább kell csinosítanunk szobájukat, hozzájuk igazítani a lakást. Mivel most már nem dolgozom, itthon vagyok, magam szeretném elkészíteni a dekorációkat a gyerekszobába és el kell merülnöm a szakirodalomban is. Számtalan dologról kell még olvasnom, felkészülni arra, amire tudom, igazából nem lehet felkészülni. De nyilván könnyebb minden, ha már hallottam róla, a tanácsok bizonyára hasznosak lesznek mindennapjainkban. Eldönteni, mi a legjobb nekik: felvegyem azonnal, ha sírnak? együtt aludjunk az első hónapokban vagy külön szobában? kisnadrág vagy rugdalózó? melyik pelust válasszuk? millió kérdés merül fel új életünk hajnalán, s innentől kezdve ez a legnagyobb feladatom: a helyes válaszok meglelése. Nehéz feladat ez nekem, hiszen a mai napig nem ocsúdtam fel abból a csodából, hogy ikreink lesznek. De hiszem, ők majd segítenek: közösen megtaláljuk a helyes utat mindenben.

S ami a legfontosabb feladatunk: mérhetetlenül szeretnünk kell egymást és őket, hogy boldog, meghitt családba érkezzenek. Csak a csodára tudok gondolni akkor is, ha elképzelem, hogy a szeretet ünnepén, Karácsonykor már ők is köztünk lesznek...

Lelkes fáradtság

Biztos lesz még sokkal nehezebb is, ezért próbálom nem elhagyni magam, de mostanában egyre fáradékonyabb vagyok. A délutáni alvás ilyenkor szinte kötelező, igaz, nekem erre egyelőre nincs mindennap időm, s bizony este korán magába ránt az ágy...
Jól is van ez így, főleg, hogy nagyon jókat alszunk a lányokkal. Imádunk együtt szundítani. Lefekvéskor mindig elemükben vannak, különösen mocorgósak ilyenkor. S ahogy nőnek, egyre erőteljesebben érzem őket.
Néhány napja pedig óriási ajándékot kaptunk Tőlük: úgy mozogtak, hogy hullámzott a hasam. Fantasztikus érzés minden egyes apró érintésük, de ez a látvány lenyűgöző volt. Tudom, sok ilyenben lesz még részünk, ez csak az első ilyen meglepetés volt részükről.

Hétvégén kismamafotózáson voltunk. Egyik legkedvesebb barátnőm már az esküvőnkön is remekelt, most viszont már alig várta, hogy lefotózhassa a "bálnahasamat"- ahogy ő mondta. Aztán mikor meglátta, így szólt: "Katika, nem is olyan óriási a pocakod!" - elégedetlenekedett. Ő ugyanis arra számított, hogy kilenc hónapos mérettel jelenek meg már most, a hatodik hónapba lépve. Mondtam neki, hogy lesz még sokkal-sokkal nagyobb is, csak akkor már nem garantálom, hogy autóba ülök azért, hogy eljussak a stúdiójába. Élmény volt a képek készítése. Anett igazi profi, különleges kiegészítőket használ és azt hiszem, érződni fog a képeken a köztünk lévő bizalom. Kíváncsian várom az eredményt.

Hazafelé megnéztük a két hetes Helga babát is, aki szépen gyarapodik, szülei pedig egyre fáradtabbak. A kicsi lány ugyanis éjszaka is kétóránként eszik. Lelkes fáradtság az övék...

Ezek az utazások és a munkában töltött idő tehát fárasztanak, de természetesen nem engedek többet magamnak, mint amit úgy érzek, még egészséges. Lételemem a mozgás, s az, hogy folyton teszek-veszek. Ezért bár fáradt vagyok olykor, de ez is lelkes fáradtság. Augsztustól pedig már csak és kizárólag a pocakomra fogok koncentrálni.

Alig várom, hogy megszülessen két tündérkénk. Új értelmet adtak az életünknek, s születésük pillanatától kezdve sem lehetek fáradt semmihez. Alig várom, hogy elláthassam őket az éjszakák közepén, hogy napközben sietősen beosszam az alvásidejüket egyéb teendőim elvégzésére, hogy mindent megtegyek az ő egészséges fejlődésükért. Rengeteg tervem van, amely már mind értük született meg bennem. Alig várom, hogy mindet megvalósíthassam, férjemet magam mellett tudva.

Szeretjük egymást...szeretjük a lelkes fáradtságot, a várakozást és mindent, amiről ez a leírhatatlan boldogság szól.

Éltető dinnye

Mindig szerettem a finom ételeket, sosem volt gondom a táplálkozással. Sütni-főzni is nagyon szeretek. Ez nem meglepő, hiszen Édesanyám jóvoltából mindig egészséges és ízletes fogások kerültek a családi asztalra és kislány korunk óta igyekezett bevonni minket a házimunkába.
Viszont nagyon érdekes, hogy a családalapítás ebben a tekintetben is megváltoztatja az embert. Méginkább törekszem a tudatosságra, most már a szimpla konyhai akciókon túl szeretném megtanulni a befőtt- és lekvárbefőzés fortélyait is, hogy aztán saját termékeimmel töltsem meg a kamrát.

Kértem is anyát, hogy idén együtt csináljuk meg hamisíthatatlan baracklekvárját. De ő bölcsen csak azt felelte: "Kislányom, van neked most elég gondod, idén megcsinálom még egyedül, de jövőre majd együtt fogjuk, hogy megtanulhasd."

Anyu kertje maga az éltető forrás. Mindent megtermel, mi szem s szájnak ingere...Cukkini, uborka, paradicsom, paprika, burgonya, répa, zeller, zöldség, karalábé, sóska.....mhhh
Egykor ezt is szeretném továbbvinni, talán már jövőre elkezdem a kertészkedést, ha az ikrek engedik.
Néhány éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyen véleményen leszek. Most azonban úgy gondolom, hogy attól nincs jobb, mint amit saját kertünkben termelünk meg.
Bizonyítják ezt terhességem alatt mért eredményeim is. Vitaminhiány: zéró. Ez bizony mindenkit meglep, tudván, ikrek cseperednek a pocakomban. Hiszen a vashiány például egybabás kismamáknál sem ritka, nemhogy az ikreseknél. Esetünkben azonban a helyes táplálkozás meghozta gyümölcsét. S bizony nem is akárhogyan!
20 hetes korukban vizsgálták a babákat utoljára, akkor éppen megfelelő méretűek és fejlettségűek voltak mindketten. Nagyon megnyugtatnak engem ezek a hírek, nincs is ennél fontosabb!
Korábban nem hittem, hogy a mögöttem lévő 27 év és jelenlegi életstílusom, ennyire befolyásolja az ő fejlődésüket. Nem kellett változtatnom semmit a terhességem idején a korábban megszokott étrendhez képest, igaz, a kívánósság rajtam is eluralkodik olykor. De szerencsére nálam ebben is a zöldség-gyümölcs a nyerő...és mostanában a gabonapehely...
Ami viszont állandó, az a görögdinnye. Nincs nap, hogy ne egyek belőle. S épp ma olvastam, hogy micsoda életető forrás ez a gyümölcs. Tele van ásványi anyagokkal, C-vitaminnal, egyáltalán nem hízlal és jó hatással van a veseműködésre. Mindez fontos a terhesség ideje alatt, így örülhetek: megint jó lóra tettem.

Ha már úgy döntöttem, hogy ma a táplálkozásról írok, muszáj szólnom a terhesvitaminokról is. Magam is próbáltam az orvos által javasolt gyógyszereket, de azoktól rettenetes hányingerem volt, egyetlen porcikám sem kívánta, hogy megegyem őket. Ekkor tisztán természetes alapanyagú vitaminokra váltottunk. Férjecském jártas ezekben a dolgokban, az ő utánajárásának is köszönhető, hogy ilyen jól érezzük magunkat a lányokkal!

Bár még messze terhességem vége, talán korainak tűnhet a tanácsom, de én már most ajánlom mindenkinek, hogy jól nézze meg, mit eszik meg akár étel, akár bogyókba zárt vitamin formájában. Kerüljük az E-betűket, szeressük a gyümölcsöket, zöldségeket, megbízható forrásból származó húsokat, házi készítésű finomságokat. S bár az én éltetőm jelenleg a dinnye - úgy is nézek ki, mint aki lenyelt egy tizenöt kilósat :-) - , most megyek és készítek valami tápláló magyarosat a konyhában!

Barack, magenta, padlizsán

Az ugyebár nem kérdés, hogy a gyerekek fejlődésében fontos szerepet játszik az a közeg, amiben felnőnek. Ezt mindannyian tapasztalhattuk saját életünk során.
Mára a divat a lakberendezésben is meghatározó, időről-időre új gyerekszobatrendek jelennek meg. Egy mai nő azt hiszem ezeket nem hagyhatja figyelmen kívül, de szerintem semmiképp sem szabad megfeledkezni a legfontosabb szempontról: első a babák igénye. Azt olvastam valahol - és egyet is rétek vele - hogy az ingergazdag környezet jó hatással van a kicsik fejlődésére. Hasznos lehet számukra a színek, minták használata.

Párommal általában mindenről gyors döntést hozunk.  Így volt ez a gyerekszoba-bútorok esetében is, melyhez pillanatok alatt raktuk össze a fal, szőnyeg és függöny valamint kiegészítő dekorációk színeit.
Antik pác fa bútorok, barack fal, magenta-barack-padlizsán színű csíkos szőnyeg és ahhoz illő, pillangós függöny várja a kicsik érkezését. Itt-ott talán kivizöld is helyet kap majd a szobában...
A változatos színskála talán soknak tűnhet, de vidám gyerekekhez meggyőződésem, hogy ilyen szoba illik. S mi jókedvű gyerekek szülei szeretnénk lenni.

Magamból kiindulva úgy hiszem, nem tévedek ebben. 27 éve a fehér falak voltak a meghatározók, de mi, a nővéremmel már akkor színesre pingáltuk szobánkat....Anyukánk erre csak úgy tudott reagálni, hogy kijelölt egy területet, amin szabadon alkothattunk. Lelekesedésünket látva képtelen volt a számára sokkal kényelmesebb tiltást választani. Apukánknak is többletmunkával járt ez az engedékenység: időről-időre lefestette azt a bizonyos felületet. Biztos vagyok benne, hogy ez például hozzájárult ahhoz, hogy kreativitásból bőven akad Lindában és bennem is.

Remélem, kiderült, újra jókedvű vagyok. A néhány nappal ezelőtti borús hangulat mára a múlté.

Tegnap ugyanis nagy nap volt.

Láttuk a babákat, húsz hetesek múltak és minden rendben velük. Ismét 4D-s ultrahangra mentünk, igaz, négy dimenziós képet csak egyikükről sikerült készíteni, másikuk elbújt a méhlepény mögé. Az egyszerű ultrahang azonban gyönyörű betekintést engedett kicsiny világukba. Először szundiztak. Aztán felébredtek és egymást maceráltak. Konkrétan kikboxnak tűnt a dolog: egyikük talpával cirózta meg a másik pofiját, az pedig balegyenessel válaszolt. Igazán vicces volt ezt látni. Én persze ezt is úgy éltem meg, hogy így fedezik fel egymás és saját maguk testét és képességeit.

Nagy nap volt a tegnapi azért is, mert nővéremhez megérkezett Vivi, aki olyan nekünk, mintha a testvérünk lenne. Édesanyja pocakjában volt még, amikor jó barát lett a két család. Idestova 21 éve ennek. Az, hogy tesóm boldog, kivirít engem is. Vivi jelenléte megszünteti a honvágyát jó időre, s így nekem is könnyebb.

Szóval most barack, magenta és padlizsán színekben pompázik világom. Háborítatlan, mesebeli világ ez, de cukormázas hercegnők nélkül...legalábbis addig mindenképp, amíg Csenge és Kincső - most így hívjuk őket - maguknak nem pingálják a falukra Hófehérkét, Arielt és Hamupipőkét...

Most nehéz

Most nehéz jókedvűnek lennem. Nem tudom pontosan meghatározni, mitől borús a hangulatom, azt hiszem, sokminden összejött, amelyek összeadódva most felülkerekednek az ikrektől kapott örömökön.

Először is itt az alapérzés, amivel minden nap meg kell küzdenem: tesóm hiánya. Sokszor ha csak rágondolok is pityergés jön rám...S ahogy telik az idő, egyre rosszabb, egyre jobban szeretném őt megölelni végre, megbeszélni vele személyesen az élményeimet, szeretném megosztani vele mindazt, ami bennem van.

Aztán a másik indikátor maga az élet. Ez a sajnos kegyetlen világ, amelyben az őszinte, tiszta szívű embernek érvényesülni egyre nehezebb. A munkámban minden rendben, hamarosan leteszem a lantot, hiszen tegnap már betöltöttem a 20. hetet. Veszélyeztetett terhesként ennyi épp elég volt a mindennapos hajtásból. Úgy érzem, ez a váltás, az itthonlét is riaszt egy kicsit. Hogyan lesz azután? Meg fogok felelni a gyermekeimnek? A munkámban sikeres voltam. Sikeres édesanya is leszek? - ezek a kérdések összekuszálják érzéseimet.

Ráadásul telehold van és éjaszaka is nagy meleg. Ilyenkor pihenni sem tud az ember, a várandós nő főleg nem, csak kattog-kattog-kattog az agya...

Például azon, hogy alig várom már a házfelújítás végét. Éjjel szoktam gondolkodni, mi, hogyan következik. Már látom a befejezést és már a bababútorokat is megvettük, készül a gyerekszoba. Természetesen boldog vagyok ettől, örülök, hogy gyönyörű otthonba születnek a csöppségek. De azért teher is egy ekkora munka, főleg így, óriási pocakkal.

S az utolsó, ami hozzájárul nehéz időszakomhoz - butaság, de sajnos ez is közrejátszik - a nagy léptékű gyarapodásom. Nem lenne ezzel semmi gond, hiszen párom szépnek lát, és én is magamat. Nehézkes már a mozgás, nem vagyok olyan kis sajtkukac, mint egyébként. De mindez nem is lenne baj. Viszont amikor bizonyos emberek első kérdése ez: mennyit híztál már? Na erre legutóbb csak annyit mondtam: annyit, amennyi látszik! Hát nem? Mi köze hozzá? Ez az időszak erről szól és ha bálna leszek sem bánom, ikreket várok... De ha csak egy bébit várnék is mindent megadnék neki, amire szüksége van. Hihetetlen, hogy emberek mennyire nincsenek tisztában a terhességgel, azzal, hogy mi játszódik le egy anyában: az örökös aggodalom, hogy jól van-e, jól vannak-e a bébik, s emellett minden csak másod, harmadlagos dolog.

Egyszeri és megismételhetetlen kilenc hónap ez, ambivalens érzésekkel teli. Most nehéz...Azonban összességében mégis úgy gondolom, akár életem végéig is eltarthatna, annyira szép!

Angyal szállt a Földre le

Tegnap megszületett imádott barátnőm kislánya, Helga. Kismama és kisbabája jól vannak, mint ahogy az éppen születésnapját ünneplő édesapa is.

Két órával a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető, 12 órás szülés után már ott voltam mellettük. Sírtunk, nevettünk, megengedték, hogy én is megéljem velük a csodát.

Mert most tényleg egy Angyal szállt a Földre le. Fekete hajú, szépen megtermett, egészséges kis tünemény.

A család nem kis utat tett meg idáig, megérdemlik a felhőtlen boldogságot. Közös életüket mindig a béke és a szeretet jellemezte, de komoly buktatókat is gördített lábuk elé a sors: imádott családtagok elvesztése, egészségügyi, munkahelyi gondok. Ők azonban mégis mindig megmaradtak egymásnak, összetartó, lehetetlent és szomorúságot nem ismerő embereknek. Hosszú, boldog együtt töltött éveiket koronázták meg kislányuk születésével.

Kapcsolatunk Lilivel még az egyetemen indult, idestova kilenc éve elválaszthatatlanok vagyunk!

Mindig számíthattam rájuk én magam is: jóban-rosszban mellettem állt férjével együtt, akit szintén jó barátomnak mondhatok. Lilivel terhességünk egy szakasza is egy időre esett, így tapasztalatainkat e téren is megoszthattuk egymással. Sokat tanultam tőle, s még fogok is! Most jön a gyakorlati képzés…

Lilla most megkapta, ami mindig is járt neki: Angyal szállt hozzá a Földre le és tudom, hogy mostantól kezdve csupa jó fog történni velük. Mert ha valaki, hát ő megérdemli!

Csajbuli a pocakkuckóban

Odabent buli van a javából!
Betöltöttük a 19. hetet és egyre gyakrabban érzem ikerlányaink mocorgását.
Az ultrahangok alkalmával láthattunk, hogy szaporán jár kezük-lábuk, egymáshoz bújnak, szelíden felfedezik saját magukat és egymást.
Mostanában mindennap tapasztalom mozgásukat, s ilyenkor mindig mosoly ül arcomra. Ábrándozom, vajon mit éreznek odabent...Mesés élet lehet az övék, hiszen ők még nem érzik a világ viharait, az emberi gonoszságot, nem tudják, milyen megbántva lenni, milyen az önzőség és az irigység. Egyszóval paradicsomi harmónia az övék, olyan, amit magunknak is kívánunk, de megkapni már sosem fogjuk. Talán egyetlen helyen lehet még ilyen idilli minden...
S belegondolok abba is, hogy micsoda felelősség a babavárás. Minden, amit a kismama átél, érez, gondol és bevisz a szervezetébe, hat a fejlődő gyermek, a mi esetünkben gyermekek méhen belüli világára, s majdani életükre.
Nálunk egyelőre tehát minden álomszerű: a finom kis mozgásoktól a házibuli hangulatot sejtető ramazuliig mindent tapasztalok. 
Boldogok vagyunk mind a négyen, igaz édesapjuk általában lemarad a csajbulikról. Mire testközelbe kerül, a lányok abbahagyják a táncot. Ez még egy kis időre hármunk titka marad....élvezem minden pillanatát!

HajnalCsillag

Sokat köszönhetek az írásnak: a munkámat, a személyes kiteljesedésemet és ami a legfontosabb, a szerelmemet és most már elmondhatom, hogy a gyermekeimet is.

Kapcsolatunk egy rendezvényen indult, ahol ő volt a főszervező, én pedig munakörömből adódóan jelentem meg. Ismertük egymást már korábban is, de akkoriban mindketten mással voltunk még elfoglalva. Bő egy éve azonban olyat láttam szép barna szemében, mint amit korábban egyetlen férfiéban sem: csodálatot, rajongást és azt, hogy ért engem, belelát a lelkembe és hogy nagyon akar engem.

Egy héttel ezután randiztunk először. Szép koratavaszi szombat délután volt. Minden spontán történt, nem izgultam túl a dolgot, valahogy éreztem, nincs min aggódnom, ez más, mint a többi. Jött értem, mjad a kocsijában eldöntöttük, hogy mit is szeretnénk csinálni. Így hát tettük, amihez épp kedvünk volt: autóztunk, itt-ott megálltunk sétálni, este pedig elmentünk egy szórakozóhelyre. Ott csattant el az első csók is: olyan gyönyörű volt, hogy máig szoktam kérni Tőle "olyan igazi első csókot". A hajamba túrt, határozottan, ugyanakkor mégis lágyan és lassan közelített felém...édes volt, mint a méz...azt hiszem, mát itt eldőlt minden.

Alig telt el az első csóktól számítva öt fantasztikus hónap, amikor egy augusztusi estén megkérte a kezem. Ez is az autójában történt, mint ahogy első komoly beszélgetéseink többsége is annak idején. Nekem ez is elég romantikus lett volna, mert szeretem a kocsiját, a kis közös kuckónkat, de a sors azért ennél jobbat szánt nekünk.
Hirtelen félreállt és nem egy, hanem 10-20 "olyan igazi első csókot" adtunk egymásnak. Mire kinyitottam a szemem, előttem volt a kis dobozka, benne a gyűrűvel...
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte. - Leszel a feleségem?
- Persze hogy leszek! - vágtam rá.
De nem ám, hogy imádottam hozott nekem egy gyűrűt! Ő mindjárt megvett mindent: karikát, kísérőt és magának is a karikát. Így mindkettőnk ujján ott csillogott a hűség szimbóluma, amikor újra elindultunk.
S ebben a pillanatban - már-már hihetetlen módon - lehullott előttünk egy hullócsillag.
Életem csodája indult el ekkor.

Azóta jártam egy asztrológusnál. Elmondta, hogy a házasságunk úgy benne van a 2011-es év első felében, mint a hosszútávfutónak a kilométerjelző tábla, s azt is látta, hogy kapcsolatunk ún. történelmi időkre szól. Vagyis örökre. Elmondta azt is, hogy hamarosan édesanya leszek, s hogy az anyaság teljes embert kíván majd.

Hajnal és Csillag. Így szeretném nevezni ikerlányainkat.

Megmutatták magukat!

Június 30. - Túl vagyunk az izgalmakon

Hosszú volt az elmúlt éjszaka...azt hittem, sosem jön el a reggel. Aztán csak kivirradt, bár a napsugarakat már hiába vártam, zuhogó esőben indultam dolgozni. Sok teendőm volt a 18 hetes ultrangvizsgálat előtt. Viszont szárnyakat kaptam a tudattól, hogy hamarosan látjuk a babákat és minden aggodalmam ellenére bíztam abban, hogy csupa jó hírt kapunk róluk. Így aztán gyorsan elintéztem a munkahelyi feladataimat és időben indultam a kórházba.
Ekkorra már eloszlottak a szürke felhők. Sétáltam.
Aztán megérkezett férjuram is, így a főbejáratot már együtt, kézenfogva léptük át.

A szonográfusunk elsőként szólított minket. Nagyszerű - gondoltam - most már csak percek kérdése és minden kiderül.

Így is lett.

A doktor csendet kért és hosszasan, alaposan megnézegette őket. De azon kívül, hogy egyikük picit kisebb a másiknál, semmi aggodalmasat nem fedezett föl. Ez a "tünet" gyakori az ikreknél, s a különbség a mi esetünkben csekély. De figyelni kell a fejlődésüket, nehogy egyikük teljesen lemaradjon és tragédia történjen. Mikor ezt elmagyarázta, gondoltam, talán most már kérdezhetek Tőle...így hát óvatosan szóltam:
- Ha jól értem, ezen kívül mindent rendben talált doktor úr...
- Igen, úgy látom, rendben vannak.
- És a nemüket esetleg meg lehet már állapítani?
- Ó persze, az egyértelmű!
- Igen!?? És nem is mondja? Kiket várunk?
- Két kislányt.

Ekkor azt hittem, a párom elájul a meglepetéstől. Ő ugyanis meg volt róla győződve, hogy fiaink lesznek, vagy legalább egy fiú, egy lány. De ahogy az lenni szokott: épp az ellenkezőjét hozta az élet. Én csak ennyit reagáltam:
- Fel a fejjel szívem! Gondolj bele, egész életedben szerelmes lehetsz a lányaidba!
Na nem is csüggedt sokáig, annak örültünk mindketten, hogy egészségesek a csajok. S visszagondolva eddigi életemre, igencsak szép kapcsolatunk volt mindig nővéremmel, és a szüleink is hálásak a sorsnak, hogy két lányt adott nekik.

Viszont az elmúlt négy hónapban elfogadtuk azt, talán születésükig kétely marad a nemük. Unisex ikerbabakocsival, szobaszínnel és ruhácskákkal készültünk. Most azonban ismét új helyzethez kell alkalmazkodnunk: lányaink lesznek!