Szerelem az anyaméhben

Június 20. - Négy dimenziós élmény

Ezen a napon sok teendőm volt: munka előtt vérvételre siettem, sikeresen túl is lettem rajta. Aztán a 18 hetes ultrahang-vizsgálatra kértem előjegyzést és érdeklődtem a 4 dimenziós ultrahangról is. Ez utóbbira még aznap délutánra visszahívtak.
Izgalmas várakozással telt a nap, ugyanis engem nem az érdekelt, hogy kire hasonlítanak a babák vagy hogy milyen neműek, hanem hogy az utolsó vizsgálat óta eltelt időszakban is minden rendben zajlott-e. A szonográfus is ezzel kezdte: addig nem indítja el a felvételt, amíg anatómiailag meg nem nézi a bébiket - mondta....Néhány perc aggodalom....aztán indult a felvétel, tehát minden rendben! Innentől kezdve nyugodtan moziztunk drága férjecskémmel.

Fantasztikus volt látni őket, hogy együtt éldegélnek kuckójukban. Ez aztán szerelem a köbön!-gondoltam. Hihetetlen élmény volt betekintést nyerni különös világukba: ahogy apró végtagjaikkal hol egymásba fonódva, hol egymást cirógatva jelzik az egymás iránt érzett szeretetüket. S hátborzongatóan gyönyörű belegondolni abba is, hogy nekik nemcsak velem van kapcsolatuk, hanem egymással is, és hogy ők már most, az anyaméhben tudják, hogy milyen az emberi érintés, a simogatás, milyen együtt elaludni és felébredni, milyen együtt ejtőzni miközben anya vagy apa egy dalt dúdol nekik, esetleg milyen együtt, négyesben kacagni.

Kiderült a vizsgálat során az is, hogy két méhlepényből táplálkoznak. Ez azért örömteli információ, mert így nem fordulhat elő, hogy egyiküknek esetleg nem jutna megfelelő mennyiségű tápanyag. Eddig a szakemberek úgy látták, hogy " egy tányérből esznek". Mondogattam is mindig a pocakbérlőknek, hogy "osztozzatok meg szépen a finom falatokon, nehogy valamelyikőtök éhes maradjon". Azóta tehát tudjuk, hogy ez a veszély nem állt fönn, de úgy gondolom, a testvériességet nem lehet elég korán megtanítani gyermekeinkkel.

A nemük viszont nem derült ki. Mutatták megukat szépen, többször is, de még nem volt mit meglátni. Talán a legközelebbi ultrahangon e tekintetben is okosabbak leszünk. Hosszas tanulmányozás után végül a szonográfus annyit mondott mosolyogva a páromnak, aki nem tudta leplezni fiúgyermek iránti vágyát, hogy "Apuka, azért még ne fessen abban a szobában minden falat kékre!" - ezen mindannyian jót derültünk.

Holnap nagy nap lesz: a 18 hetes ultrahangunk napja. Ekkor nagyjából minden kiderül, ami az anyaméhben töltött időben kiderülhet a babák állapotáról. Alaposan átnézik szerveiket, összsítik a véreredményeket és egyéb vizsgálatokat. Innentől kezdve már tényeg a gyarapodásé, erősödésé a főszerep.
Olyan izgatott vagyok, mint amilyen még soha: nem fogható ez az első randi előtt érzett izgalomhoz, a vizsgadrukkhoz, a munkahelyi stresszhez, de teljesen még a szeretteink iránt érzett aggodalomhoz sem.
A csodát akarom átélni. Vajon sikerülhet? Lehetek ilyen szerencsés? Ők a mi gyermekeink, két tünemény.

Ezt egész egyszerűen nem lehet szavakba önteni.

The beginning

Március 26.  - Életem legszebb napja, az esküvőnk

Itt kezdődik a történet, mert mint utóbb kiderült, a pocaklakók ekkor már velünk voltak. Gyönyörű nap volt, minden tökéletesen zajlott. Megleptésként Kökény Attila énekelt a polgári esküvőnkön, a templomban gyönyörű hegedűszó hasított a meghatott boldogság levegőjébe. Egy dolog hibádzott csupán: drága testvérem nem lehetett velem. De az internetnek hála virtuálisan leküzdöttük a köztünk lévő távolságot...s bármennyire is közel áll hozzám, még ő sem gondolta, hogy két tünemény fejlődik a szívem alatt, miközben kimondom a boldogító igent. Honnan is gondolhatta volna, amikor még én sem tudtam!

Március 30 - Április 2. - Nászút a tornyok városában, Prágában

Prágában az volt az egyik fő alakításunk, hogy nem mehettünk be az Aranymívesek utcájába...épp renoválták ekkor...rettenetesen rosszul érintett a dolog, hiszen nagyon régóta vágytam a cseh művészet kis mesebeli világába. Ezt leszámítva szuperül éreztük magunkat: gyönyörű város Prága, kedves, magyarbarát emberekkel, ízletes gasztronómiával.
A sok sétában megfáztunk mindketten, ezért úgy gondoltuk, meglátogatjuk Karloví Varyt, ami köztudottan híres gyógyfürdőiről. Azonban ekkor már gyanús voltam magamnak, gondoltam, nézzük meg előbb, nem várunk-e gyermeket. Enyhén szólva mosolygott a gyógyszertáros, amikor a Vencel téren angolul kértem segítséget, terhességi tesztek után érdeklődve.
Visszaérve a szállodába jött az öröm: a tesztek szerint babát várunk... :-)
Kell ennél jobb hír friss, családalapítást tervező, szerelmes házaspárnak?

Másnap örömünkben magunk mögött hagytuk Prágát, és hazáig repültünk járgányunkkal.

Április 5. - Az első ultrahang

Kedd reggel volt, nagyon betegen ébredtem: beköszöntött az első rosszullét. A padlóról szedett össze kedvesem, így indultunk az első ultrahangunkra. S bár a rosszullét nem szűnt, a kedvem derűs lett a hírtől: ép petezsákunk van, hat hetes terhes vagyok.

Április 12. - A megdöbbenés: ketten vannak

Nyolc hetes vizsgálatunk meglepetést hozott: két szívdobogást fedeztünk fel. A szonográfus közölte, két kilenc milliméteres kis emberke fejlődik bennem. 5 másodperc döbbenet után arra gondoltam: Istenem, csak mindketten fejlődjenek egészségesen! Majd arra, hogy milyen jó is lesz nekik, egyből lesz testvérük, pláne ha olyan testvérei lesznek egymásnak, mint amilyenek mi vagyunk Lindával!
Hívtam is Sista'-t egyből, nem számított, hogy Amerikában ekkor még hajnal van. Sírt az örömtől, ahogy én is, apukám is, anyukám is, mindeki.
Aztán elkezdtem agyalni: honnan az ikervonal a családban? Arra jutottam, hogy anyukám révén örökölhettem, ami jó hír, mert az ő családja bizony atomerős-szervezetű. S ha az ő szüleitől, vagyis nagyszüleimtől jött ez az áldás, akkor bizony az égben született............

Május 3 - Mindketten megvannak!

Kilenc hét, hat naposan vártunk az újabb ultrahang-vizsgálatra. Nagyon izgultam, épek-e mindketten, megfelelően fejlődtek-e mindketten. Hála Istennek mindent rendben talált a szonográfus, s ekkor láthatóvá vált az is, ami eddig nem: amnion elválasztó vonal van a bébik között, ami biztonságot jelent számukra például a köldökzsinór egymás nyakára való tekeredése ellen.
Hogy egy  vagy két petéjű ikreket várunk-e, nem lehetett még megmondani, ahogy máig sem lehet. A nemük mellett számunkra ez is egy nagy kérdés. Remélem, már nem sokáig.


Június 1 - Túl vagyunk a nehezén

Legközelebb 13 hét 4 naposan láthattam őket. Mondanom sem kell, borzasztóan izgultam ekkor is, hiszen ekkorra mindenüknek ki kellett fejlődniük, ettől fogva a gyarapodásé, a növekedésé a főszerep.
Gyorsan elillant aggodalmam, amikor láttam, már ember formájú kis lurkók mocorognak a hasamban. Láthatóan szeretgették egymást, s a benti életet. Egyikük kóstolgatta a magzatvizet, másikuk jókat nyújtozkodott, a monitor képernyőjére tapasztva aprócska talpait. Fantasztikus látvány volt!!! Párommal nem tudtunk mit kezdeni az egyszerre mindkettőnket elöntő örömmel, meghittséggel, s az új életfeladat terhével.

folyt köv.

 

Ikerparadicsom

Kedveseim,

mától blogot fogok írni...
17 hetes és 4 naposak vagyunk, két pocakbérlőm remekül érzi magát. Én pedig szárnyalok a boldogságtól.
Erről a csodáról fogok beszámolni nektek nap mint nap. Olvassátok!