Szerelem az anyaméhben

Június 20. - Négy dimenziós élmény

Ezen a napon sok teendőm volt: munka előtt vérvételre siettem, sikeresen túl is lettem rajta. Aztán a 18 hetes ultrahang-vizsgálatra kértem előjegyzést és érdeklődtem a 4 dimenziós ultrahangról is. Ez utóbbira még aznap délutánra visszahívtak.
Izgalmas várakozással telt a nap, ugyanis engem nem az érdekelt, hogy kire hasonlítanak a babák vagy hogy milyen neműek, hanem hogy az utolsó vizsgálat óta eltelt időszakban is minden rendben zajlott-e. A szonográfus is ezzel kezdte: addig nem indítja el a felvételt, amíg anatómiailag meg nem nézi a bébiket - mondta....Néhány perc aggodalom....aztán indult a felvétel, tehát minden rendben! Innentől kezdve nyugodtan moziztunk drága férjecskémmel.

Fantasztikus volt látni őket, hogy együtt éldegélnek kuckójukban. Ez aztán szerelem a köbön!-gondoltam. Hihetetlen élmény volt betekintést nyerni különös világukba: ahogy apró végtagjaikkal hol egymásba fonódva, hol egymást cirógatva jelzik az egymás iránt érzett szeretetüket. S hátborzongatóan gyönyörű belegondolni abba is, hogy nekik nemcsak velem van kapcsolatuk, hanem egymással is, és hogy ők már most, az anyaméhben tudják, hogy milyen az emberi érintés, a simogatás, milyen együtt elaludni és felébredni, milyen együtt ejtőzni miközben anya vagy apa egy dalt dúdol nekik, esetleg milyen együtt, négyesben kacagni.

Kiderült a vizsgálat során az is, hogy két méhlepényből táplálkoznak. Ez azért örömteli információ, mert így nem fordulhat elő, hogy egyiküknek esetleg nem jutna megfelelő mennyiségű tápanyag. Eddig a szakemberek úgy látták, hogy " egy tányérből esznek". Mondogattam is mindig a pocakbérlőknek, hogy "osztozzatok meg szépen a finom falatokon, nehogy valamelyikőtök éhes maradjon". Azóta tehát tudjuk, hogy ez a veszély nem állt fönn, de úgy gondolom, a testvériességet nem lehet elég korán megtanítani gyermekeinkkel.

A nemük viszont nem derült ki. Mutatták megukat szépen, többször is, de még nem volt mit meglátni. Talán a legközelebbi ultrahangon e tekintetben is okosabbak leszünk. Hosszas tanulmányozás után végül a szonográfus annyit mondott mosolyogva a páromnak, aki nem tudta leplezni fiúgyermek iránti vágyát, hogy "Apuka, azért még ne fessen abban a szobában minden falat kékre!" - ezen mindannyian jót derültünk.

Holnap nagy nap lesz: a 18 hetes ultrahangunk napja. Ekkor nagyjából minden kiderül, ami az anyaméhben töltött időben kiderülhet a babák állapotáról. Alaposan átnézik szerveiket, összsítik a véreredményeket és egyéb vizsgálatokat. Innentől kezdve már tényeg a gyarapodásé, erősödésé a főszerep.
Olyan izgatott vagyok, mint amilyen még soha: nem fogható ez az első randi előtt érzett izgalomhoz, a vizsgadrukkhoz, a munkahelyi stresszhez, de teljesen még a szeretteink iránt érzett aggodalomhoz sem.
A csodát akarom átélni. Vajon sikerülhet? Lehetek ilyen szerencsés? Ők a mi gyermekeink, két tünemény.

Ezt egész egyszerűen nem lehet szavakba önteni.