Március 26. - Életem legszebb napja, az esküvőnk
Itt kezdődik a történet, mert mint utóbb kiderült, a pocaklakók ekkor már velünk voltak. Gyönyörű nap volt, minden tökéletesen zajlott. Megleptésként Kökény Attila énekelt a polgári esküvőnkön, a templomban gyönyörű hegedűszó hasított a meghatott boldogság levegőjébe. Egy dolog hibádzott csupán: drága testvérem nem lehetett velem. De az internetnek hála virtuálisan leküzdöttük a köztünk lévő távolságot...s bármennyire is közel áll hozzám, még ő sem gondolta, hogy két tünemény fejlődik a szívem alatt, miközben kimondom a boldogító igent. Honnan is gondolhatta volna, amikor még én sem tudtam!
Március 30 - Április 2. - Nászút a tornyok városában, Prágában
Prágában az volt az egyik fő alakításunk, hogy nem mehettünk be az Aranymívesek utcájába...épp renoválták ekkor...rettenetesen rosszul érintett a dolog, hiszen nagyon régóta vágytam a cseh művészet kis mesebeli világába. Ezt leszámítva szuperül éreztük magunkat: gyönyörű város Prága, kedves, magyarbarát emberekkel, ízletes gasztronómiával.
A sok sétában megfáztunk mindketten, ezért úgy gondoltuk, meglátogatjuk Karloví Varyt, ami köztudottan híres gyógyfürdőiről. Azonban ekkor már gyanús voltam magamnak, gondoltam, nézzük meg előbb, nem várunk-e gyermeket. Enyhén szólva mosolygott a gyógyszertáros, amikor a Vencel téren angolul kértem segítséget, terhességi tesztek után érdeklődve.
Visszaérve a szállodába jött az öröm: a tesztek szerint babát várunk... :-)
Kell ennél jobb hír friss, családalapítást tervező, szerelmes házaspárnak?
Másnap örömünkben magunk mögött hagytuk Prágát, és hazáig repültünk járgányunkkal.
Április 5. - Az első ultrahang
Kedd reggel volt, nagyon betegen ébredtem: beköszöntött az első rosszullét. A padlóról szedett össze kedvesem, így indultunk az első ultrahangunkra. S bár a rosszullét nem szűnt, a kedvem derűs lett a hírtől: ép petezsákunk van, hat hetes terhes vagyok.
Április 12. - A megdöbbenés: ketten vannak
Nyolc hetes vizsgálatunk meglepetést hozott: két szívdobogást fedeztünk fel. A szonográfus közölte, két kilenc milliméteres kis emberke fejlődik bennem. 5 másodperc döbbenet után arra gondoltam: Istenem, csak mindketten fejlődjenek egészségesen! Majd arra, hogy milyen jó is lesz nekik, egyből lesz testvérük, pláne ha olyan testvérei lesznek egymásnak, mint amilyenek mi vagyunk Lindával!
Hívtam is Sista'-t egyből, nem számított, hogy Amerikában ekkor még hajnal van. Sírt az örömtől, ahogy én is, apukám is, anyukám is, mindeki.
Aztán elkezdtem agyalni: honnan az ikervonal a családban? Arra jutottam, hogy anyukám révén örökölhettem, ami jó hír, mert az ő családja bizony atomerős-szervezetű. S ha az ő szüleitől, vagyis nagyszüleimtől jött ez az áldás, akkor bizony az égben született............
Május 3 - Mindketten megvannak!
Kilenc hét, hat naposan vártunk az újabb ultrahang-vizsgálatra. Nagyon izgultam, épek-e mindketten, megfelelően fejlődtek-e mindketten. Hála Istennek mindent rendben talált a szonográfus, s ekkor láthatóvá vált az is, ami eddig nem: amnion elválasztó vonal van a bébik között, ami biztonságot jelent számukra például a köldökzsinór egymás nyakára való tekeredése ellen.
Hogy egy vagy két petéjű ikreket várunk-e, nem lehetett még megmondani, ahogy máig sem lehet. A nemük mellett számunkra ez is egy nagy kérdés. Remélem, már nem sokáig.
Június 1 - Túl vagyunk a nehezén
Legközelebb 13 hét 4 naposan láthattam őket. Mondanom sem kell, borzasztóan izgultam ekkor is, hiszen ekkorra mindenüknek ki kellett fejlődniük, ettől fogva a gyarapodásé, a növekedésé a főszerep.
Gyorsan elillant aggodalmam, amikor láttam, már ember formájú kis lurkók mocorognak a hasamban. Láthatóan szeretgették egymást, s a benti életet. Egyikük kóstolgatta a magzatvizet, másikuk jókat nyújtozkodott, a monitor képernyőjére tapasztva aprócska talpait. Fantasztikus látvány volt!!! Párommal nem tudtunk mit kezdeni az egyszerre mindkettőnket elöntő örömmel, meghittséggel, s az új életfeladat terhével.
folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése