Olykor elég egy ötletes kifejezés, s máris megindul az ihletem. Sorra jönnek a témák, amelyekről csak úgy önteném a gondolatokat. De olyan is van, hogy számos mondanivalóm lenne, mégis azt érzem, egyiket sem tudom úgy megosztani másokkal, hogy értsenek engem. A félreértéseket pedig nem szeretem. Mostanában ez utóbbi uralkodott el rajtam. Ráadásul túl sok rossz dolog történt a környezetemben, amelybe nem kívántam mélyebben belemerülni. Mert ha írok valamiről, akkor azt a lelkem mélyéből teszem. De két tündérrel a pocakomban elég átélni és kezelni a problémákat, nem még a lelkem bugyraiban válykálva írni is róluk.
Most is inkább négyünk szépséges világáról írok. Arról a világról, amely bearanyoz számomra mindent, még a mostani, kórházi napokat is.
Megfigyelésre érkeztem a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházba, a hét különböző vizsgálatokkal telt. 31 hetesek voltunk tegnap. Most már kipróbáltuk az NST-t, amely a picik szívhangját, mozgását és a méh reakcióit méri. Ilyenkor fontos, hogy mocorogjon a kisbaba, hogy a gép tudjon adatot mérni. Nálunk ezzel persze nem volt gond! Mindhárom alkalommal olyan szinkronúszást rendeztek, hogy a szülésznők nem győztek mosolyogni a gép által közvetített hullámveréshez hasonló hangokon. Bravó lányok! - biztattam őket minduntalan, olyan ügyesek, sosem hagynak cserben. Megbeszéltük, hogy mozogni kell, s ők mozognak is.
A múlt heti 3-as rutinon kiderült, hogy tökéletes fejlettségi szinten tartunk: mindkét bébi másfél kiló körüli súlyt nyom. Mostanra szerintem ez csak fokozódott, a pocakom ugyanis rohamosan nő, s a mozgásuk egyre többször okoz kellemetlen apró fájdalmat. Lehet, hogy a végére egy-egy bordám is bánja majd a terhességet? Állítólag megeshet...de sebaj, mosolygunk ezen is - közben bizakodunk, hogy azért ez nem fordul elő - , mindent kibírok értük. Csak egészségesek legyenek.
Itt a kórházban nagyon megnyugtattak, hogy harmincegy hetesen, ilyen fejlettségi szinten már gond nem történhet. Hamarosan elérik a 2-2 kilót, s a tüdejük is megérik. Ez természetes úton nagyjából a 36. hétre tehető, de speciális tüdőérlelővel akár korábban is elérhetik, hogy megfelelő legyen a légzésfunkciójuk és ne legyen szükség inkubátorra.
Még 5 hét a célig. Akkor töltjük be a bűvös 36. hetet.
Nehéz lesz még addig, nagyon nehéz. Egyre nehezebb. Napról-napra nőnek a csöppségek, olykor úgy érzem, vulkán tör ki a hasamon, annyira feszítenek.
Közben a babaszoba teljesen elkészült, helyére került minden. A babakelengye is tisztán, vasaltan várja a lányok érkezését. Apukájuk teljes lázban ég - hiányzunk neki most, hogy nem vagyunk otthon. Pedig először azt hitte, nyugodt hete lesz, mert itt, bármi történjen is, a legjobb kezekben vagyunk. Én is azt hittem és ez így is van, nagyon ügyes, szolgálatkész és rutinos személyzet gondoskodik a kismamákról és az újszülöttekről, no de az otthoni klíma, a szeretteim, a szép otthonunk nekem nagyon hiányoznak. S így, hogy tudom, a kivizsgálások eredménye mind jó lett, nincs okom itt lenni, már nagyon mennék haza.
Előreláthatóan holnap mehetek is - egy időre -, aztán majd újra beöltözöm, s már csak a lányokkal térek újra haza. Istenem, de jó is lesz már akkor!
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 11., vasárnap
Gyermekvállalás huszonévesen
Az iskolásoknak már becsöngettek, a nyári szünetnek vége. De vége magának a nyárnak is? Szerencsénkre az elmúlt hetekben szép, napos időnk volt, kaptunk valamit cserébe a júliusi hűvös, esős időjárásért.
S továbbra is derűs, meleg idő várható - mondják az időjárásjelentők. Remélem, ezúttal nem tévednek és sokáig kitart az indiánnyár!
Végre elkészült a teraszunk - így szeptemberre -, napközben jókat pihenhetek a lányokkal ott ücsörögve. S közben csodálhatom azt a fantasztikus természeti környezetet, ami körülvesz bennünket. Na meg Pimpát, a labradormamit, amint a fűben hempereg. A Paradicsomban érzem magam, dacára a sok terhességi tünetnek. Ha újra kezdhetném, akkor is mindent ugyanígy csinálnék, semmit nem bántam meg, s ez nagyon megnyugtató érzés. A szerelmem, a családom, az írás, a munkám...mind-mind örömet szereznek nekem és hiszem, ezt a harmóniát érzik a lányok is. Ezért olyan kedves, jó gyerekek már most!
Sokan furcsállták a párommal kötött viszonylag gyors házasságot. Aztán meglepődtek a babaváráson és a fészekrakáson. Mi tudtuk, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, közös az utunk és úgy kell haladnunk, ahogy a szívünk diktálja, s nem úgy, ahogy ma divatos. Mert bizony ma nem sikk sem összeházasodni, sem gyermeket vállalni huszonévesen. Sokan csak 35 fölött gondolkodnak el a családalapításon, addig a karrierépítés, a világjárás, a szórakozás köti le idejüket.
Mi ezt máshogy tervezzük: karrierünket elindítottuk, majd a gyerekek mellett folytatjuk. Szerintem ha nagyon belemelegszik az ember, akkor még nehezebb kiszállni...Világot is látunk még, majd a csajokkal együtt. S a szórakozásnak sincs vége megszületésükkel, hiszen ez csak szervezés kérdése...Két szupernagyi és egy dédi várja érkezésüket, nem beszélve a nagypapákról és dédipapáról. Biztos vagyok benne, hogy biztosítanak majd számunkra néha egy-egy szabad estét, amikor elvonulhatunk a világ elől férjecskémmel.
Benne vagyunk a 29. hétben, s rohamos léptékben gyarapodnak a lányok. Egy hete már túl voltak fejenként az 1 kg-on, 30 hetes korukra el fogják érni a másfél kilót. A várandósságomat ma már inkább terhességnek nevezem, egyre nehezebb ugyanis a pocakom, amit cipelnem kell. A szakirodalom szerint már hajacskájuk is van és kezdenek kikerekedni, husisodni, észlelik a fényt, hallanak bennünket. Csenge és Kincső szépen osztozik a számukra rendeklezésre álló helyen, ez látszik az ultrahangon is és továbbra is úgy érzem, szeretik egymást és engem. Apukájukat pedig szerintem egyenesen imádják: ha esténként beszél hozzájuk vagy csak mi ketten beszélgetünk és hallják a hangját, óriási mozgolódásba kezdenek. Olyan is volt már, hogy kértük rúgjanak apának, s ők felváltva tették, ahogy vártuk...
Eszméletlen ez az egész állapot. Lelkileg felemelő, fizikailag megterhelő. S mivel tudom, hogy ez utóbbi tekintetben egyre nehezebben leszek, várom a megszületésüket. És azért is várjuk persze, hogy végre a kezünkbe vehessük őket. De tudom azt is, hogy egész életemnek egyik legszebb időszaka a terhességem, amit biztos, hogy sokszor fogok még visszasírni.
Nem kell bedőlni a 21. század hibás elvárásainak: ha szerelmes vagy, gondoskodó és szerető társra találtál, akkor ne halogasd beteljesíteni saját boldogságodat!
S továbbra is derűs, meleg idő várható - mondják az időjárásjelentők. Remélem, ezúttal nem tévednek és sokáig kitart az indiánnyár!
Végre elkészült a teraszunk - így szeptemberre -, napközben jókat pihenhetek a lányokkal ott ücsörögve. S közben csodálhatom azt a fantasztikus természeti környezetet, ami körülvesz bennünket. Na meg Pimpát, a labradormamit, amint a fűben hempereg. A Paradicsomban érzem magam, dacára a sok terhességi tünetnek. Ha újra kezdhetném, akkor is mindent ugyanígy csinálnék, semmit nem bántam meg, s ez nagyon megnyugtató érzés. A szerelmem, a családom, az írás, a munkám...mind-mind örömet szereznek nekem és hiszem, ezt a harmóniát érzik a lányok is. Ezért olyan kedves, jó gyerekek már most!
Sokan furcsállták a párommal kötött viszonylag gyors házasságot. Aztán meglepődtek a babaváráson és a fészekrakáson. Mi tudtuk, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, közös az utunk és úgy kell haladnunk, ahogy a szívünk diktálja, s nem úgy, ahogy ma divatos. Mert bizony ma nem sikk sem összeházasodni, sem gyermeket vállalni huszonévesen. Sokan csak 35 fölött gondolkodnak el a családalapításon, addig a karrierépítés, a világjárás, a szórakozás köti le idejüket.
Mi ezt máshogy tervezzük: karrierünket elindítottuk, majd a gyerekek mellett folytatjuk. Szerintem ha nagyon belemelegszik az ember, akkor még nehezebb kiszállni...Világot is látunk még, majd a csajokkal együtt. S a szórakozásnak sincs vége megszületésükkel, hiszen ez csak szervezés kérdése...Két szupernagyi és egy dédi várja érkezésüket, nem beszélve a nagypapákról és dédipapáról. Biztos vagyok benne, hogy biztosítanak majd számunkra néha egy-egy szabad estét, amikor elvonulhatunk a világ elől férjecskémmel.
Benne vagyunk a 29. hétben, s rohamos léptékben gyarapodnak a lányok. Egy hete már túl voltak fejenként az 1 kg-on, 30 hetes korukra el fogják érni a másfél kilót. A várandósságomat ma már inkább terhességnek nevezem, egyre nehezebb ugyanis a pocakom, amit cipelnem kell. A szakirodalom szerint már hajacskájuk is van és kezdenek kikerekedni, husisodni, észlelik a fényt, hallanak bennünket. Csenge és Kincső szépen osztozik a számukra rendeklezésre álló helyen, ez látszik az ultrahangon is és továbbra is úgy érzem, szeretik egymást és engem. Apukájukat pedig szerintem egyenesen imádják: ha esténként beszél hozzájuk vagy csak mi ketten beszélgetünk és hallják a hangját, óriási mozgolódásba kezdenek. Olyan is volt már, hogy kértük rúgjanak apának, s ők felváltva tették, ahogy vártuk...
Eszméletlen ez az egész állapot. Lelkileg felemelő, fizikailag megterhelő. S mivel tudom, hogy ez utóbbi tekintetben egyre nehezebben leszek, várom a megszületésüket. És azért is várjuk persze, hogy végre a kezünkbe vehessük őket. De tudom azt is, hogy egész életemnek egyik legszebb időszaka a terhességem, amit biztos, hogy sokszor fogok még visszasírni.
Nem kell bedőlni a 21. század hibás elvárásainak: ha szerelmes vagy, gondoskodó és szerető társra találtál, akkor ne halogasd beteljesíteni saját boldogságodat!
2011. szeptember 4., vasárnap
Egyből két élet
Miközben ezeket a sorokat írom, újrahallgatom a tegnapi tehetségkutatón feltűnt egypetéjű ikerlányok szenzációs produkcióját. Eddig nem gondoltam, hogy a Piramis Ha volna két életem című számát (http://www.youtube.com/watch?v=Abn_GmeWezI) akár így is értelmezhetjük, s hogy ilyen fantasztikus légkört kölcsönözhetnek egymásnak a minden porcikájukban megegyező ikrek és a dal. A zsűri angyaloknak nevezte őket, akik szépséget és reményt adnak nekünk. Így érzek én is a lányaink iránt, s nem titok, bízom a művészi hajlamuk kialakulásában is.
Egyből lettek ők két élet, ami már eleve misztikus és lehengerlő, máig felfoghatatlan csoda számomra - már ha igaz lesz, hogy Csenge és Kincső is egypetéjű ikrek. El tudom képzelni őket két Lottiként a színpadon, de akár zenei tehetségüket is megcsillogtathatják majd. Vagy ha a sportkarrier mellett döntenek, mi a lelátón fogunk nekik szurkolni. S az sem baj, ha különböző dologba szeretnek bele, bár erre - ha egypetéjűek - nem sok esélyt látok. Olyan ragaszkodás és egység van ugyanis az egypetéjű ikrek között, ami számunkra, egyszerű emberek számára idegen és talán érthetetlen is. Csodálkozunk rajta, tetszik kapcsolatuk különlegessége, de nem gondolunk bele, micsoda élet lehet az övék és családjuké.
Mert ikreket nevelni nem egyszerű feladat. A köztük lévő kapocs sokak szerint még akkor is működik, ha valamilyen ok folytán nem együtt nevelődnek. Személyiségük egészséges fejlődése érdekében sok nehéz dilemmán kell átbillenie a szülőknek: Erősítsük egyformaságukat vagy sem? Hol az arany középút? Hogyan támogassuk beilleszkedésüket az óvodában, iskolában? Aztán később, hogyan segítsük át őket a kamaszkor nehézségein? Majd pedig hogyan engedjük el kezüket a nagybetűs élet felé?
A tehetségkutatón feltűnt lányok engem 5 perc alatt megnyugtattak: meg lehet találni azt az utat, ami az egészséges lelkülethez vezet, ami felhőtlen boldogságot biztosít germekeink számára.
Miközben én folyamatosan gyűjtöm az információkat az ikergyermekek ellátására, nevelésére vonatkozóan, Csenge és Kincső egyre erősebb a pocakomban. Már nemcsak azt érzem, hogy kis testükkel mozognak, hanem azt, hogy egy-egy testrész türemkedik ki a hasamon. Most léptünk a 28. hétbe, de már olyan kis vasgyúrók, hogy képesek eldeformálni a gömbölyű pocakomat. Nagyon kedves gyerekek, továbbra is így érzem, s hiszem, hogy születésükkel nemcsak mi gazdagodunk, hanem a világ is.
Egyből lettek ők két élet, ami már eleve misztikus és lehengerlő, máig felfoghatatlan csoda számomra - már ha igaz lesz, hogy Csenge és Kincső is egypetéjű ikrek. El tudom képzelni őket két Lottiként a színpadon, de akár zenei tehetségüket is megcsillogtathatják majd. Vagy ha a sportkarrier mellett döntenek, mi a lelátón fogunk nekik szurkolni. S az sem baj, ha különböző dologba szeretnek bele, bár erre - ha egypetéjűek - nem sok esélyt látok. Olyan ragaszkodás és egység van ugyanis az egypetéjű ikrek között, ami számunkra, egyszerű emberek számára idegen és talán érthetetlen is. Csodálkozunk rajta, tetszik kapcsolatuk különlegessége, de nem gondolunk bele, micsoda élet lehet az övék és családjuké.
Mert ikreket nevelni nem egyszerű feladat. A köztük lévő kapocs sokak szerint még akkor is működik, ha valamilyen ok folytán nem együtt nevelődnek. Személyiségük egészséges fejlődése érdekében sok nehéz dilemmán kell átbillenie a szülőknek: Erősítsük egyformaságukat vagy sem? Hol az arany középút? Hogyan támogassuk beilleszkedésüket az óvodában, iskolában? Aztán később, hogyan segítsük át őket a kamaszkor nehézségein? Majd pedig hogyan engedjük el kezüket a nagybetűs élet felé?
A tehetségkutatón feltűnt lányok engem 5 perc alatt megnyugtattak: meg lehet találni azt az utat, ami az egészséges lelkülethez vezet, ami felhőtlen boldogságot biztosít germekeink számára.
Miközben én folyamatosan gyűjtöm az információkat az ikergyermekek ellátására, nevelésére vonatkozóan, Csenge és Kincső egyre erősebb a pocakomban. Már nemcsak azt érzem, hogy kis testükkel mozognak, hanem azt, hogy egy-egy testrész türemkedik ki a hasamon. Most léptünk a 28. hétbe, de már olyan kis vasgyúrók, hogy képesek eldeformálni a gömbölyű pocakomat. Nagyon kedves gyerekek, továbbra is így érzem, s hiszem, hogy születésükkel nemcsak mi gazdagodunk, hanem a világ is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)