Olykor elég egy ötletes kifejezés, s máris megindul az ihletem. Sorra jönnek a témák, amelyekről csak úgy önteném a gondolatokat. De olyan is van, hogy számos mondanivalóm lenne, mégis azt érzem, egyiket sem tudom úgy megosztani másokkal, hogy értsenek engem. A félreértéseket pedig nem szeretem. Mostanában ez utóbbi uralkodott el rajtam. Ráadásul túl sok rossz dolog történt a környezetemben, amelybe nem kívántam mélyebben belemerülni. Mert ha írok valamiről, akkor azt a lelkem mélyéből teszem. De két tündérrel a pocakomban elég átélni és kezelni a problémákat, nem még a lelkem bugyraiban válykálva írni is róluk.
Most is inkább négyünk szépséges világáról írok. Arról a világról, amely bearanyoz számomra mindent, még a mostani, kórházi napokat is.
Megfigyelésre érkeztem a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházba, a hét különböző vizsgálatokkal telt. 31 hetesek voltunk tegnap. Most már kipróbáltuk az NST-t, amely a picik szívhangját, mozgását és a méh reakcióit méri. Ilyenkor fontos, hogy mocorogjon a kisbaba, hogy a gép tudjon adatot mérni. Nálunk ezzel persze nem volt gond! Mindhárom alkalommal olyan szinkronúszást rendeztek, hogy a szülésznők nem győztek mosolyogni a gép által közvetített hullámveréshez hasonló hangokon. Bravó lányok! - biztattam őket minduntalan, olyan ügyesek, sosem hagynak cserben. Megbeszéltük, hogy mozogni kell, s ők mozognak is.
A múlt heti 3-as rutinon kiderült, hogy tökéletes fejlettségi szinten tartunk: mindkét bébi másfél kiló körüli súlyt nyom. Mostanra szerintem ez csak fokozódott, a pocakom ugyanis rohamosan nő, s a mozgásuk egyre többször okoz kellemetlen apró fájdalmat. Lehet, hogy a végére egy-egy bordám is bánja majd a terhességet? Állítólag megeshet...de sebaj, mosolygunk ezen is - közben bizakodunk, hogy azért ez nem fordul elő - , mindent kibírok értük. Csak egészségesek legyenek.
Itt a kórházban nagyon megnyugtattak, hogy harmincegy hetesen, ilyen fejlettségi szinten már gond nem történhet. Hamarosan elérik a 2-2 kilót, s a tüdejük is megérik. Ez természetes úton nagyjából a 36. hétre tehető, de speciális tüdőérlelővel akár korábban is elérhetik, hogy megfelelő legyen a légzésfunkciójuk és ne legyen szükség inkubátorra.
Még 5 hét a célig. Akkor töltjük be a bűvös 36. hetet.
Nehéz lesz még addig, nagyon nehéz. Egyre nehezebb. Napról-napra nőnek a csöppségek, olykor úgy érzem, vulkán tör ki a hasamon, annyira feszítenek.
Közben a babaszoba teljesen elkészült, helyére került minden. A babakelengye is tisztán, vasaltan várja a lányok érkezését. Apukájuk teljes lázban ég - hiányzunk neki most, hogy nem vagyunk otthon. Pedig először azt hitte, nyugodt hete lesz, mert itt, bármi történjen is, a legjobb kezekben vagyunk. Én is azt hittem és ez így is van, nagyon ügyes, szolgálatkész és rutinos személyzet gondoskodik a kismamákról és az újszülöttekről, no de az otthoni klíma, a szeretteim, a szép otthonunk nekem nagyon hiányoznak. S így, hogy tudom, a kivizsgálások eredménye mind jó lett, nincs okom itt lenni, már nagyon mennék haza.
Előreláthatóan holnap mehetek is - egy időre -, aztán majd újra beöltözöm, s már csak a lányokkal térek újra haza. Istenem, de jó is lesz már akkor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése