Odabent buli van a javából!
Betöltöttük a 19. hetet és egyre gyakrabban érzem ikerlányaink mocorgását.
Az ultrahangok alkalmával láthattunk, hogy szaporán jár kezük-lábuk, egymáshoz bújnak, szelíden felfedezik saját magukat és egymást.
Mostanában mindennap tapasztalom mozgásukat, s ilyenkor mindig mosoly ül arcomra. Ábrándozom, vajon mit éreznek odabent...Mesés élet lehet az övék, hiszen ők még nem érzik a világ viharait, az emberi gonoszságot, nem tudják, milyen megbántva lenni, milyen az önzőség és az irigység. Egyszóval paradicsomi harmónia az övék, olyan, amit magunknak is kívánunk, de megkapni már sosem fogjuk. Talán egyetlen helyen lehet még ilyen idilli minden...
S belegondolok abba is, hogy micsoda felelősség a babavárás. Minden, amit a kismama átél, érez, gondol és bevisz a szervezetébe, hat a fejlődő gyermek, a mi esetünkben gyermekek méhen belüli világára, s majdani életükre.
Nálunk egyelőre tehát minden álomszerű: a finom kis mozgásoktól a házibuli hangulatot sejtető ramazuliig mindent tapasztalok.
Boldogok vagyunk mind a négyen, igaz édesapjuk általában lemarad a csajbulikról. Mire testközelbe kerül, a lányok abbahagyják a táncot. Ez még egy kis időre hármunk titka marad....élvezem minden pillanatát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése