Sokat köszönhetek az írásnak: a munkámat, a személyes kiteljesedésemet és ami a legfontosabb, a szerelmemet és most már elmondhatom, hogy a gyermekeimet is.
Kapcsolatunk egy rendezvényen indult, ahol ő volt a főszervező, én pedig munakörömből adódóan jelentem meg. Ismertük egymást már korábban is, de akkoriban mindketten mással voltunk még elfoglalva. Bő egy éve azonban olyat láttam szép barna szemében, mint amit korábban egyetlen férfiéban sem: csodálatot, rajongást és azt, hogy ért engem, belelát a lelkembe és hogy nagyon akar engem.
Egy héttel ezután randiztunk először. Szép koratavaszi szombat délután volt. Minden spontán történt, nem izgultam túl a dolgot, valahogy éreztem, nincs min aggódnom, ez más, mint a többi. Jött értem, mjad a kocsijában eldöntöttük, hogy mit is szeretnénk csinálni. Így hát tettük, amihez épp kedvünk volt: autóztunk, itt-ott megálltunk sétálni, este pedig elmentünk egy szórakozóhelyre. Ott csattant el az első csók is: olyan gyönyörű volt, hogy máig szoktam kérni Tőle "olyan igazi első csókot". A hajamba túrt, határozottan, ugyanakkor mégis lágyan és lassan közelített felém...édes volt, mint a méz...azt hiszem, mát itt eldőlt minden.
Alig telt el az első csóktól számítva öt fantasztikus hónap, amikor egy augusztusi estén megkérte a kezem. Ez is az autójában történt, mint ahogy első komoly beszélgetéseink többsége is annak idején. Nekem ez is elég romantikus lett volna, mert szeretem a kocsiját, a kis közös kuckónkat, de a sors azért ennél jobbat szánt nekünk.
Hirtelen félreállt és nem egy, hanem 10-20 "olyan igazi első csókot" adtunk egymásnak. Mire kinyitottam a szemem, előttem volt a kis dobozka, benne a gyűrűvel...
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte. - Leszel a feleségem?
- Persze hogy leszek! - vágtam rá.
De nem ám, hogy imádottam hozott nekem egy gyűrűt! Ő mindjárt megvett mindent: karikát, kísérőt és magának is a karikát. Így mindkettőnk ujján ott csillogott a hűség szimbóluma, amikor újra elindultunk.
S ebben a pillanatban - már-már hihetetlen módon - lehullott előttünk egy hullócsillag.
Életem csodája indult el ekkor.
Azóta jártam egy asztrológusnál. Elmondta, hogy a házasságunk úgy benne van a 2011-es év első felében, mint a hosszútávfutónak a kilométerjelző tábla, s azt is látta, hogy kapcsolatunk ún. történelmi időkre szól. Vagyis örökre. Elmondta azt is, hogy hamarosan édesanya leszek, s hogy az anyaság teljes embert kíván majd.
Hajnal és Csillag. Így szeretném nevezni ikerlányainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése